A Madeirát és a Kanári szigeteket érintő hajóutunkról már közreadtam egy áttekintő posztot. Ezúttal a meglátogatott szigeteken szerzett benyomásainkat foglalom össze, ez itt az első rész. Ezeken a szigeteken az üdülőhajós szezon nagyjából októbertől áprilisig tart, amikor a nyugtalanabb időjárás miatt az üdülőhajók nem kívánkoznak északabbra. Utána viszont már sokkal ritkábban keresik fel a szigeteket. A fürdőhelyeket ellepő évi 2 és fél millió turista döntő többsége már repülővel érkezik.

Bár a címben felidézett filmből sok mindenre nem emlékszem, egy szigetszökkenő (inselhopping) utazás tempója, mint a filmbéli buszos útnál is, kissé zaklatottnak tűnhet: hajó kiköt, utas kiszáll, elindul a saját, vagy szervezett programra, aztán este visszatér a hajóra, eszik, iszik, szórakozik, pihen – és másnap minden kezdődik elölről. Előny: itt a szálloda velünk együtt utazik, nem kell naponta más városban/szigeten kicuccolni a buszból a szállodába, stb.

Funchal hétfőn - Forrás: a madeira-web.com kamerája   

Madeira már több éve felkerült a bakancslistámra, mert nagyon érdekelt, milyen is az az „örök tavasz”. A tenger és a felhők közé „beszorított” örökzöld sziget vulkáni eredetű. Nevezik virágok szigetének is – ebből azonban januárban még nem sok látszott. Az időjárás azonban a szokott formáját hozta: a tengerparton 18 fokos volt a hőmérséklet, a napsütéses helyeken még több is.   

Mi jut az ember eszébe Madeiráról? Hímzés, madeirabor és virágok. Egy kicsit tájékozottabbaknak: örök tavasz, Ronaldo és hogy Portugáliához tartozik.

A szombat esti behajózás Las Palmasban, és egy teljes napi hajózás után Madeira tényleg hétfőn került sorra. A fő kérdés már a szervezésnél az volt, hogyan is töltsük el az egyetlen ottani napot, hogy minél többet láthassunk a szigetből. Idegenek autós útjához csatlakozni, vagy csak a fővárosban járkálni, esetleg saját autót bérelni sem akaródzott, ezért végül a hajó által szervezett és a sziget nyugati felén haladó autóbuszos körútra jelentkeztünk. Idegenvezetőnk egy német hölgy volt, aki sok mindenről mesélhetett, hiszen 55 éve él a szigeten. (Amikor odaköltözött, Portugália még a Salazar-diktatúra alatt szenvedett.) A sziget időjárásáról és egyéb tudnivalókról a Wikipédia szócikke részletesen tájékoztat. A legfontosabbak: nagyon gyors időjárás-változások jellemzik, északon a magas hegyek megfogják az esőfelhőket, ezért ott sok a csapadék, és gyakori a köd. Január pedig a leginkább csapadékos hónapnak számít – ezt szerencsére megúsztuk. A télen is 17-18 ºC-os, és nyáron sem túl meleg időjárás nagyon vonzóvá teszi.     

A magasabb fekvő részek most is felhőben voltak, emiatt a hegyvidék tájaiból, a babérerdőkből nem sok mindent lehetett látni. De több csodás kilátóponton tartottunk 30 perces pihenőt, fényképezés és a szükségletek rendezése érdekében. Az ebédet is különleges helyen kaptuk (Porto Moniz), ahol a meglehetősen tagolt partokon a sziklák természetes medencéket alkotnak.

A visszaúton a fennsík megint csak felhőben volt, majd egy bizonyos magasság alatt újra ragyogó napsütés fogadott, az utolsó tengerparti megállásnál, a délen fekvő Calhetában szinte már túl meleg is volt. 

Érdekességek az idegenvezetőtől 
- A hegyoldalban ablak nélküli tehénházak („tehénhotelek”) láthatók, ahol a teheneket bezárva tartják, mert a haszonnövények védelmében nem legelhetnek szabadon. Etetni és fejni naponta kétszer kell felmenni hozzájuk. A Paúl da Serra fennsíkon viszont már az út mellett is láttunk szabadon legelő teheneket. 
- A sziget hegyes területeiről származó vizet egy szerteágazó csatornahálózat vezeti a felhasználókhoz, ezek a  híres levadák, sajnos csak a buszból láttuk. A szigetet keresztül-kasul behálózó, mintegy 2000 kilométernyi csatorna mellett mindenhol túraútvonalak vezetnek. Érvényes a mondás: bárhol lakik az ember, egy levada biztos van a közelben. A víz ingyenes, elosztása igazságos. 

Szerző: JOEXX CC BY-SA 3.0 

- Megkóstoltuk a ponchat, azt a sajátos likőrfélét, amit a cukorrépa kipréselt levéből erjesztenek és különböző anyagokkal (méz, citromlé) ízesítenek - felejthető. 
- Szó volt a nagy munkanélküliségről, ami 2020-ra akár a 30%-ot is elérheti. Mert az idegenforgalmon kívül nem sok más munkalehetőség van. A megoldás korábban és még ma is: a kivándorlás. Korábban Venezuela volt a fő célország, később Brazília és Dél-Afrika lett. Aztán a kivándorlók hazajönnek, bulit csapnak, házat építenek, és próbálnak otthon megélni. 
- Az első szállodákat az angolok építették, aztán egyre többen láttak fantáziát a fejlesztésben. A legrégibb angol szálloda a Hotel Reid’s a brit gyarmati időket idézi, ahol a teraszon a délutáni teát 125 éve ugyanúgy szolgálják fel. 

Készítette: Margit51 - A feltöltő saját munkája CC BY-SA 3.0 

- A madeira csipkét finom textilanyagból lyukhímzéssel készítik. A hímzőnők szűkebb köréhez mintegy 3000 személy tartozik, ebbe a keretbe csak sokéves munka és bizonyítás után lehet bekerülni az ezzel foglalkozó mintegy 15 000 főnyi tömegből.
- A kicsit magasabban fekvő területeken a környezet nedvességtartalma ellen a lakásokban páramentesítővel is kell védekezni, mert még a cipők is megpenészednek a szekrényben. 
- Valahonnan bekerült a magja, és így elterjedtek az eukaliptusz fák; de nem túlságosan örülnek neki, mert gyorsan nőnek, tönkreteszik a talajt, és még tűzre sem jók, mert nagyon puhák (egy utas megjegyzése: hozni kéne hozzájuk koalákat).

- A sziget jellemző kultúrnövénye régebben a cukornád volt, ma inkább a banán. Nem lehet nem észrevenni, mert a legkisebb udvaron is megtalálható, még a nagyobb településeken is. A burgonyát évente háromszor is be lehet takarítani. A hegyes részeken minden m2 termőfelületért külön meg kell küzdeni, mert teraszt kell építeni, ezért a növénytermesztés szempontjából fontosak a keskeny partmenti sík területek.
- És persze a szőlátermesztés. Ennek legnemesebb hozadéka a madeirabor, aminek legfőbb jellegzetessége röviden, hogy alkoholtartalmát borpárlattal növelik, majd hosszan hőkezelik, aztán még sokáig hordóban érlelik. Kísérőnk szerint 5 év alatt nem is beszélhetünk igazi madeiraborról.  
Szerző: y kawahara (originally posted to Flickr as Madeira Wine, CC BY 2.0) 

- Feltűnően sok az új út; ezek és a mintegy 180 alagút az EU támogatásával épültek.
- Igazi homokos strand nincs a szigeten, ehhez a közeli Portos Santo szigetre kell áthajózni (komppal két óra), ahol 9 km hosszú homokstrand várja a turistát. Ez nincs annyira beépítve, kevesebben is lakják és látogatják. 
- Szó esett a szigetet sújtó katasztrófákról is: 2010 februárjában olyan sok eső esett a hegyekben, hogy a sárlavinák a fővárosban is embereket és autókat ragadtak magukkal. Kirándulásunk egyik célpontja Ribeira Brava volt, ahol a most száraz folyómederből annak idején kicsapott az ár, és mindent mozdíthatót magával sodort. 40 ember vesztette életét és hatalmas károk keletkeztek.

A teljes YouTube videó ITT  látható.

- 2016-ban pedig erdőtűz pusztított a szigeten, ami magát a fővárost is érintette: mindegy 400 ház égett le. Az eukaliptusz fák azonban nagyrészt ezt is túlélték . 

A több mint 8 órás buszút után zsongott az ember feje a sok információtól, ezért a hajóhoz való visszaérkezés után már nem mentünk ki szétnézni a fővárosba, Funchalba. Mit is mulasztottunk? 
- Ami igazán érdekes és értékes lett volna, azok a látogatható botanikus kertek. Ezek egy részét korábban gazdag angol urak létesítették tekintélyes házuk körül, ezek közül több is látogatható.
- A lejtős utakon két-két férfi által terelgetett faszánkókat, és a rajtuk ülő és ijedező turistákat már többször is láttam filmeken, annyira nem sajnálom, hogy nem láttuk közelről.
- Nem hiányolom a lehetőséget sem, hogy Ronaldo szobra előtt pózolhattam volna. 

A kikötőt mutató webkamera képei alapján azonban van elképzelésem a városról – ezután is ezzel kell beérnem.

Itthon újra végignéztem a készített képeket és videókat, és újra átéltem, mennyire igaz is az örökzöld jelző. Néhány napot még szívesen töltöttem volna a szigeten, más részeit is megnézve.

A következő részben a Kanári-szigetekről lesz szó.