Velence és a nagy hajók ellentmondásos és sokat vitatott viszonyához újabb fejezeteket produkált az élet.
Július 8.
Ma reggeli hír, hogy Velencében a Costa Deliciosa (közel 300 m hosszú) – zűrös időjárási körülmények között – túl közel került a parthoz, majdnem ütközött több kisebb hajóval is. Videó is van róla ITT.
Bő egy hónapa a magyar sajtó is beszámolt arról a hajóbalesetről, melynek során június 2-án reggel Velencében az MSC Opera egy parthoz kikötött kisebb kirándulóhajónak (River Countess) ütközött, és becsúszott a hajó és a rakpart közé, majd azt súrolva nehezen állt meg. Az eset a San Basilio hajóterminálnál történt, miközben az MSC Opera a nagy hajók számára fenntartott terminál felé haladt a szokásos sebességgel, és a kötelező vontatóhajós támogatással.
Az alábbi videók az esetet több nézőpontból is bemutatják:
a vízről:
a partról:
és magáról az MSC Operáról:
A baleset okaként az Opera meghibásodását jelölték meg, aminek következtében a sebessége még növekedett is, és a vontatóhajó hiába próbálta fékezni, a kötele elszakadt. Az Opera a sebesség csökkentése érdekében mindkét horgonyát is leengedte.
Az eset után ismét fellángolt a vita a nagy üdülőhajók lagúnában történő közlekedéséről. Már korábban erről szólt a "Tényleg eltűnnek a nagy hajók Velencéből?" című poszt. A környezet- és városvédő aktivisták az esetleges további károk megelőzése érdekében azok azonnali kitiltását követelik. Továbbá azt vetik a polgármester szemére, hogy még a baleset után is kétes kompromisszumokon jár az esze.
És valóban, a kormány állítólag még most sem törekszik a teljes kitiltásra. Tény, hogy egy azonnali kitiltás az éppen elkezdődött főszezonban több száz üdülőhajós utat érintene, hiszen ezeknél a hajóutaknál nagyrészt Velencében zajlik az utascsere, amit a közelben lévő üdülőhajós kikötőkben, Triesztben, vagy Ravennában aligha lehetne lebonyolítani. Velencében ugyanis évente mintegy 1,6 millió hajóutas fordul meg, és ebből csak 15 % az átutazó, 85 % azonban a hajók be- és kiszálló utasa.
Az MSC Opera balesete: szerencse a szerencsétlenségben
Az elsődleges szerencse, hogy a River Countesst már 140 utas elhagyta, és csak 26 tartózkodott a hajón, így ennek köszönhető, hogy a baleset során csak sérülések történtek.
Hogy az MSC és maga a város is milyen szerencsésen került ki a balesetből, azt a Guidecca-csatorna partvonalának vizsgálata mutatja: a hajó éppen azon a helyen ütközött a falnak, ahol az a San Basilio üdülőhajós terminál számára vasbetonnal van megerősítve. Ha az ütközés csak 150 méterrel előbb történt volna, akkor a hajó orra vélhetően a lagúnaváros alapozásába, esetleg a csatornát szegélyező házakba fúródhatott volna.
A balesetnek azonban akár pozitív következménye is lehet, ha az az üdülőhajók alternatív útvonalával kapcsolatban meggyorsítja a tervezett változások végrehajtását; ez tulajdonképpen már elhatározott dolog, amiből azonban eddig alig valami valósult meg.
A két lehetőséget a már említett első poszt, a döntést, hogy a terminál a szárazföldön épüljön meg, a második poszt ismerteti részletesen: 1. update: Nagy üdülőhajók Velencében
Emlékeztetőül: az alternatív útvonalat zöld vonal jelöli, a piros a jelenlegit mutatja:
Június 8-án Velence lakossága, a környezetvédők, sőt még turisták is tüntetéssel tiltakoztak a nagy hajók többször is elhalasztott kitiltása érdekében.Erről írta az Index: Kitiltanák a tengerjáró hajókat Velencéből
„...Az IlSole24Ore olasz gazdasági napilap adatai szerint Velencébe tavaly több mint ötszáz nagy hajó érkezett 1,5 millió turistával. Ez több mint 280 millió euró bevételt jelentett a város számára.” A tüntetés kapcsán több hajót átirányítottak Velence helyett Triesztbe, de ahogy egy tudósítás fogalmaz: „...a hajótársaságok mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy továbbra is Velencében bonyolíthassák le az utascserét.”
Még nem epilógus, csak a helyzet bonyolultságát szemlélteti a stern.de cikke:
Június 21-én jelent meg a hír, ami szerint Velence polgármestere az UNESCO-t kívánja felkérni, hogy a várost minősítse veszélyeztetettnek, tehát hogy vegye fel a veszélyeztetett kulturális világörökségek vörös jegyzékébe. Ez az fejlemény számomra annak bizonyítéka, hogy az olasz kormány és a város vezetői nem érzik magukat elég határozottnak egy, a hajóforgalmat a szükséges mértékben korlátozó, tehát a hajótársaságok számára nagyon is népszerűtlen döntés meghozatalához, ezért kérnek külső segítséget.
Terv, határozat és mozgatóerő is van, már „csak” a megvalósítás hiányzik – tehát: folytatása következik, remélhetőleg hamarosan.
