Január 13. A mai naphoz az utóbbi évek talán legnagyobb 'hullámot keltő' hajóbalesete kapcsolódik. Öt évvel ezelőtt ezen a napon futott sziklára a Costa Concordia, emiatt felszakadt az alja, majd Giglio sziget partja közelében az oldalára dőlt. A baleset 32 halálos áldozatot követelt.

A hajóroncs sorsáról 2016 során több posztban is beszámoltam. A jelen poszt két olyan hajóbalesettel foglalkozik, melyeknek egy közös szereplője is van.

A címben jelzett történet az 1952-ben épített és Oceanos név alatt futó, eredetileg  teher- és személyszállító hajónak készült, de utolsó tulajdonosa által üdülőhajóvá alakított hajón kezdődött (főbb adatok: kapacitása: 14 000 BRT, hossza: 153 m, max. utasszám: 550 + 250 főnyi személyzet). Forrás: a német Wikipedia szócikk:

Szerző: Peter J. Fitzpatrick

A hajó 1991 augusztusában 571 fővel a fedélzetén Dél-Afrika keleti partja mentén Durban felé haladt, amikor este fél 10 körül egy viharban a gépházban robbanás történt, és a hajó léket kapott. Egy nem lezárt szellőzőnyíláson át a víz befolyt a hajó szennyvízrendszerébe, és a megfelelő visszacsapó szelepek hiányában a víz a szennyvízrendszeren keresztül öntötte el az alsó fedélzeteket. A hajó lassan süllyedni kezdett.

A kapitány és a vezetés nem volt képes a mentési munkák megszervezésére, ehelyett a hajó személyzetéből, a Moss Hills nevű hajózenészből, a hajóbűvészből és az idegenvezetőből szerveződött egy spontán „mentőcsapat”, mely aztán szervezte és irányította az utasok mentését.

A hajó oldalára dőlt, ezért az összes mentőcsónakot nem lehetett vízre tenni, a használhatókat pedig a tisztek saját mentésükre használták. Lényeg, hogy a hajó mellett már nem maradt csónak, pedig a hajón még mindig kb. 220 személy volt a kapitánnyal együtt. Ennek ellenére a rögtönzött mentőcsapatnak kellett rádión segítséget kérnie. Másnap megérkeztek az első helikopterek, az erős szél miatt azonban a mentés meglehetősen elhúzódott, és délután aztán a hajó el is süllyedt. Addigra azonban minden utast és személyzetet sikerült kimenekíteni.

A hajóbaleset után a spontán mentőcsapat vezetője, a hajózenész Moss Hills ismertté vált, hiszen több felvételen és filmben is látható volt, és nyilatkozott is, pl. ezen a Youtube-videón:

A hajó elsüllyedéséről készült hosszabb, de emberi hang nélküli Youtube-videó itt látható: 

Ezen az is megfigyelhető, hogy a nem túl mély vízben a hajó nem tudott egyszerűen eltűnni, hiszen a hajó 153 méteréhez képest a víz mélysége csak 90 m körüli volt, tehát amikor az orra leért a tengerfenékre, a fara még jócskán kint volt a vízből. Valamikor aztán mégis csak eldőlt.

Moss Hills részletes beszámolója a balesetről:  My story of the sinking

Posztunk „hőse” számára azonban nem ez volt az egyetlen hajóbaleset, hiszen három évvel később újra süllyedő hajóról kellett menekülnie.

Munkahelye ezúttal a hányatott sorsú Achille Lauro volt (fontosabb adatai: a 2. vh. előtt kezdték építeni, de csak 1947-ben állt szolgálatba, hossza: 193 méter, 23 000 BRT, max. utasszáma: 900). Forrás: a német Wikipedia szócikk. 

Valamikor a hetvenes évek végén ez volt az első nagyobb hajó, amit egy képeslapon megcsodálhattam - apósom hozta valamelyik Rimini-nyaralásáról.

Szerző: D. R. Walker 

Viszonylag rövid bemutató videója.
Ezután egy darabig nem hallottam a hajóról semmit, amíg 1985-ben Egyiptom partjainál palesztin terroristák eltérítették, és fogságban tartott társaik szabadon-bocsátását követelték. A bonyolult és hosszadalmas történetre itt nem kívánok kitérni, a neten jó összefoglalók vannak róla, és mozifilmen is feldolgozták.

9 év múlva azonban a hajó megint hallatott magáról.     

1994 novemberében Genovából Durban felé haladva, Szomália magasságában a hajó hátsó géptermében tűz ütött ki. Az oltásra használt nitrogén a nyitott ajtók miatt nem tudta hatását kifejteni, ezért a megfékezhetetlen tűz egyre több fedélzetre terjedt át. A tűzoltó szivattyúk által bejuttatott víz hatására a hajó mintegy 10 fokkal megdőlt, ezért az utasokat, köztük a hajó zenészét, Moss Hillst is, a mentőcsónakokkal kellett kimenteni.   

Két nappal később a hajót megpróbálták partközelbe vontatni, de egy erős robbanást követően a hajó még erősebben megdőlt, majd 10 percen belül el is süllyedt. A baleset során három utas vesztette életét.

Moss Hills tehát ezt a második balesetet is megúszta, és a kedve sem ment el a tengertől, hiszen jelenleg a Silversea hajótársaságnál üdülőhajós igazgatóként, részben pedig expedíció-vezetőként dolgozik. De a zenéhez sem lett hűtlen, és még mindig fellép a társaság hajóin.

Mit kívánhatunk neki? Hogy az ő nemzete igazsága ne három legyen...

Portréja és rövid bemutatása a társaság honlapjáról: