Több éve már, hogy a Baltikumból hazafelé a lengyelországi Suwalkiban lekanyarodtam a főútról nyugat felé, és úgy gondoltam: ha már itt vagyok a közelben, akkor most, minden előzetes felkészülés nélkül, és csak sejtett úti céllal megnézem a Mazuri tavakat - nos ez elég naiv elképzelés volt!

Amit a Mazuri tavakról tudni illik az embernek, azt részletesebben a vonatkozó Wikipedia cikk: Mazuri tóhátság tartalmazza: a jégkori eredetű tórendszer Lengyelország északkeleti részén, mintegy 52 000 négyzetkilométeres területen fekszik. A legnagyobb tavak felülete a 100 km2-et is meghaladja. Mindenféle vízitúrára alkalmas és nagyon népszerű.

Estefelé volt már, hogy Gizycko városba értem, és mivel már elegem volt az autózásból, ott is maradtam éjszakára. Ésszerű áron nem sikerült szállást találnom, ezért valami elhagyatott mellékút mentén az erre felkészített autóban aludtam (a reggeli munkakezdés idején már nem tűnt annyira elhagyatottnak az út). Másnap reggel már a szálláshelytől is látni lehetett egy tavat, így már biztos volt, hogy jó helyen járok. 

A reggeli bevásárlás után az utca végén hajót láttam elhaladni, rohantam is a fényképezőgéppel - és persze a hajó nem az utcán ment, hanem azon a csatornán, ami a Śniardwy és a Kisajno tavakat köti össze.

Aztán parkolót kerestem az autónak, és a vasút tó felőli oldalán, a víz közelében, épp a vitorláskikötő mellett találtam is, ahol már álltak autók, minden szabály nélkül. Leparkolás után, gondoltam, szétnézek a kikötőben, ahol a reggel látotthoz hasonló méretű kirándulóhajók álltak. Hamar kiderült, hogy pár perc múlva indul is egy Mikolajki felé – és bár fogalmam sem volt, hogy ez merre van, de rohantam vissza az autóhoz a szükséges cuccokért, hogy visszaérjek az indulásra. Azt sem tudtam, hogy a hajóút mennyi ideig fog tartani, főleg azt nem, hogy majdcsak az egész napot ki fogja tölteni: az odaút 3 óra, érkezés 12 körül, visszaindulás délután 3 körül, érkezés este 6 körül. De ez csak később, a hajón derült ki.

A kirándulás útvonala:

A hajón már volt időm gondolkodni, hogy mit is csináltam, volt idő a tájat, a hajósokat, a hajós szokásokat megcsodálni, hiszen több helyen is kikötöttünk. Ami érdekes, de érthető: minden vitorlás lehajtható árboccal rendelkezik, mert a csatornák fölötti hidak meglehetősen alacsonyak.

Az alacsony hidakra a cockpit leeresztésével a mi hajónknak és kapitányának is fel kellett készülnie, a művelet dokumentáltam is - az elmozdulása jó 60-70 centi lehetett.

(Nemrég láttam egy filmet egy dunai hajóútról, a cockpitot abban is hasonlóan le lehetett ereszteni, tehát ez a megoldás nem egyedi.)

És akkor átférünk?

Átfértünk!

A vitorlázókon kívül láttunk hódvárat, az éppen bérelt hajóval bajlódó kocahajósokat, érintetlen partokhoz kikötött vitorlásokat - igazán hangulatos vízivilág!

Az út célja, Mikolajky nem túl kellemes hely, mert a városka tisztára a hajós turistákra rendezkedett be, hajókölcsönzőkkel, rengeteg üzlettel, dél felé haladva pedig az éhséget-szomjat csillapító sok-sok bódéval. És mindenhol sorban álló emberekkel. Pedig még a vízen is elég sokan lehettek:

Mit mondjak, Mikolajkira sok volt a 3 óra, de jó sült halat ettem, vettem végre egy jó térképet a tavakról, lézengtem, bámészkodtam és vártam a visszautat. Annak három órája még hosszabbnak tűnt, mint az odaút.

Az estét is a gizyckoi kikötő környékén töltöttem, volt valami népünnepély, zenebona, és mivel a parkolóban közben egész kis nemzetközi kolónia alakult ki éjszakázásra készülő autókból, én is ott maradtam. És igazán hangulatos vízparti háttér előtt ettem meg vacsorára a grillcsirkémet. A szomszédos marinában zuhanyozni is lehetett pár zlotyért. Az este búcsúhangulata:

Szép nap volt, de nem ártott volna jobban felkészülni, hogy másképp szervezzem a napot. Mert másnap reggel indultam is tovább, hazafelé.

Utólag persze alaposan szétnéztem a neten, mit is kellett / lehetett volna még a Mazuri tavaknál ebben az egy napban tenni. Hajóval rendelkezőknek, hajót bérlőknek csodás hely Mazuria, mert számtalan kisebb-nagyobb, természetes vízfolyásokkal és csatornákkal összekötött tó és zegzugos öböl kínál kirándulási lehetőséget, a nagyobb tavak elég nagy vízfelületet a cirkáláshoz, és a látottak szerint mindenhol minden a turisták érdekeit szolgálja. Hajót kikötni és éjszakázni pedig – úgy tűnik – bárhol lehet, noha a jó helyeken biztos többen is éjszakáznak.

Autósnak-gyalogosnak kényelmetlenebb a helyzete, hiszen menetrendekhez kell alkalmazkodnia. Ezért egy ilyen egynapos programot olyan nagyon másként nem lehetett volna megszervezni, csak legfeljebb rövidebb hajóutat választani, pl. észak felé. Vagy másik kikötőből indulni. De az eredeti nagyravágyó tervből legalább egy kis részletet sikerült megvalósítani :-). A többit majd legközelebb.

Mert a Mazuri tavak (is) olyan hely, ahova az ember visszavágyik. Remélem, még egyszer lesz lehetőségem rá, hogy jobban szervezett programról számoljak be.