Aktuális hír a www.n-tv.de augusztus 22-ei cikke alapján:
A Panama-csatorna előtt hatalmas torlódás van kialakulóban
A szárazság víztakarékosságra és a kapacitás csökkentésére kényszeríti a Panama csatorna üzemeltetőjét. A fontos kereskedelmi út mindkét bejáratánál számos hajó várakozik az áthaladásra, és a számuk naponta nő.
Az Atlanti és a Csendes óceánt összekötő csatorna a világkereskedelem egyik legfontosabb víziútja. A tartósan alacsony vízállás miatt azonban a hatóságok korlátozzák a forgalmat, emiatt aztán egyre több hajó torlódik össze a 80 km-es víziút előtt. Már most mintegy 200 hajó vár az áthaladásra, némelyik már lassan három hete várakozik.
Az élénk forgalmat a MarineTraffic augusztus 22-én 21:00-kor rögzített képe jelzi. A zöld folt teherhajót, a piros tankhajót, a lila pedig privát hajót jelöl.
MarineTraffic augusztus 22-én 21:00-kor
Panamában a július esős időszaknak számít, tehát normál esetben minden nap irányonként 36 hajónak kellene áthaladnia. Jelenleg azonban kevesebb a csapadék a szokásosnál; ennek oka az „El Nino” időjárási jelenség, amit a klímaváltozás csak tovább erősít. Ennek mértéke példátlan, állítja a csatorna üzemeltetője, miatta a forgalmat napi 32 hajóra kellett korlátoznia. Egy fél éve a csatorna térségében szokatlan szárazság uralkodik kevés csapadékkal, amihez nagy mértékű párolgás társul.
A vízhiány a csatorna átbocsátó képességét kétféle módon is korlátozza: a nagyobb hajóknak egyrészt csökkenteniük kell a merülési mélységet, amit csak a rakomány csökkentésével lehet elérni. Másfelől a zsilipek kapacitása is csökkent, mert azok minden egyes használatnál 200 millió liter édesvizet igényelnek, mely a zsilipelés után az óceánokba folyik el.
A csatorna hatalmas jelentőséggel bír a nemzetközi tengeri kereskedelemben, annak mintegy 3,5 százaléka a csatornán halad át. A dugóban rekedt legtöbb hajó gázt és vegyszereket szállító tartályhajó, illetve ömlesztett árut , pl. gabonát, vasércet, szenet, cementet és műtrágyát szállító teherhajó.
A konténereket szállító hajók forgalmára kisebb mértékben hat a korlátozás, mert azok meghatározott útvonalon járnak, és a csatornán történő áthaladásukat hosszú idővel, akár egy évvel is korábban foglalják le. Ezek a csatorna-hatóságnál előnyt élveznek, és egyáltalán nem, vagy csak keveset kell várniuk. Vannak azonban ellenpéldák is, amikor a szokásos 400000 dolláron kívül további 900000 dollárt kellett kifizetni, hogy egy hajó átjusson a csatornán.
A korlátozás sok országot, és sokfajta szállítmányt érint, és mivel a csatorna megkerülésére nem sok lehetőség adódik, minden megoldás és így a szállítás is többe kerül. Alternatívaként a Szuezi csatorna kínálkozik, de ez több ezer mérföldes kerülőt jelentene, máskülönben be kell állniuk a sorba a csatorna bejárata előtt.
A térség csapadékhiánya a klímaváltozás miatt állandósulhat, ezért a csatorna üzemeltetője a csatornát jelenleg tápláló folyók mellett további vízfolyások vizét is a csatornához akarja vezetni. A projekt megvalósítása 10 évig is tarthat, és iszonyatos összeget igényelne.
A fentiek miatt nem úgy néz ki, hogy a csatorna bejárata előtti torlódást gyorsan enyhíteni lehetne, szeptember elejéig biztosan a mostani 32 hajó/nap forgalommal kell számolni.
A korlátozás vízforgalmi háttere
A hajóemelési módokat feldolgozó legutóbbi posztban kevés szó esett a hagyományos zsilipekről, mert részletes tárgyalásuk a sokféle megoldás miatt meghaladta volna egy jól olvasható bejegyzés terjedelmét.
Így kevés szó esett arról is, hogy a hagyományos zsilipek üzemeltetésénél jelentős vízveszteséggel kell számolni: a zsilip egy teljes ciklusánál egy zsilipkamrányi víz jut az alsó csatornába. Egy olyan csatornán, ahol csak egy hajó fér a zsilipbe, egy felülről lefelé haladó hajó magával visz egy kamrányi "saját" vizet. Egy felfelé haladó hajó szintén ugyanennyi vizet juttat a felső csatornából az alsóba. Hogy a csatorna kiszáradását megakadályozzák, a felső csatornát különböző módszererek alkalmazásával a lecsapolás ütemével megegyező mértékben folyamatosan utána kell tölteni.
A Panama-csatornánál kialakult helyzet megértéséhez a csatorna magyar, és a sokkal részletesebb német Wikipédia cikk alapján röviden összefoglalom az üzemeltetéssel kapcsolatos legfőbb jellemzőit.
A Panama-csatorna Közép-Amerikában található mesterséges csatorna, amely a Csendes- és Atlanti-óceánt köti össze, ezzel feleslegessé teszi Dél-Amerika, azaz a Horn-fok megkerülését, amivel kb. 15 000 kilométer utat és mintegy 3 heti időt lehet megtakarítani. A helyszín térképvázlatát ld. alább:
Forrás és szerző: Thomas Römer/OpenStreetMap data, CC BY-SA 2.0,
Teljes hossza 82 km. Minthogy a két vége között a Gatún tó szintjéig 26 méter szintkülönbséget kell legyőzni, a működtetéséhez zsilipekre és sok vízre van szükség. A folyók felduzzasztásával összegyűjtött vizet a 33 km hosszú Gatún-tó fogadja be, melynek szintjét lehetőleg állandó szinten igyekeznek tartani. Ha az egy bizonyos szint alá csökkenne, akkor a poszt elején ismertetett korlátozásokat kell bevezetni. A csatorna működését a csendes-óceáni végénél a Miraflores és a Pedro-Miguel, az atlanti végénél pedig a Gatún- és az Agua-Clara zsiliprendszer biztosítja. A csatorna végighajózásához szükséges időtartam a körülményektől függően 11-15 óra.
A Pedro-Miguel zsilip - Forrás
Az építés eseménydús történetét a Wiki cikk tartalmazza
