Biztos nem vagyok egyedül a gondolattal, , hogy az életben egyszer át kellene hajózni egy óceánon – pl. az Atlanti óceánon. És egy ilyen hajóút alatt – kevéssel 70. évem előtt - nem feltétlenül valami romantikus módot, komolyabb sportteljesítményt, vagy túlságosan próbára tevő útvonalat értek. Történhetne ez – koromnak megfelelően - akár egy üdülőhajó fedélzetén is, tehát több ezer útitárs jelenlétében (még ha ehhez nekem e blogoldalakon többször is hangoztatott fenntartásaimat és elveimet ideiglenesen akár érvényen kívül is kellene helyeznem).
Egy ilyen hajóút gondolatához a hozzám érkező német nyelvű információk szolgáltattak alapot, és valamikor tavaly ezek között fedeztem fel az úgynevezett pozícionáló hajóutakat, és röviden le is írtam, mit is kell érteni alatta.
Valamikor most május végén újra és behatóbban kezdtem nézegetni az ilyen utakat hirdető oldalakat, és hamar kiderült, hogy most még akcióban, és így elérhető áron hirdetik az ezévi novemberi és decemberi hajóáthelyező utakat is. Mivel a kérdés, hogy egy magamfajta kocahajós hogy is viseli a helyzetet, amikor napokig csak vizet lát, kezdettől fogva foglalkoztat, egy ilyen átkelés lenne a legjobb alkalom arra, hogy a fenti kérdésre személyes tapasztalatok alapján kapjak választ.
Tehát a ’mi lenne ha...’ kérdésből kiindulva az alábbi német honlapon néztem meg, melyik hajótársaság mit kínál, első körben a 2017-es, tehát nyugatra tartó utakat keresve (2018 tavaszán aztán majd úgyis visszajönnek a hajók).
https://www.dreamlines.de/kreuzfahrten-transatlantik
Útválasztási szempontok és lehetőségek
A következő szűrési feltételeket rögzítettem magamnak:
- Dél-Amerikába (Brazíliába, Argentínába) csak úgy ’átugrani’ nem vágynék, pedig Santosba és Buenos Airesbe is mennek hajók.
- Ugyanilyen szempontok, valamint a bonyolult beléptetés miatt az USA-ba sem szeretnék behajózni, pedig számomra valamelyik északi-atlanti útvonal lenne a legvonzóbb, pl. a New-Yorkba tartó ún. Titanic-útvonal. Sok hajónak pedig Florida lesz a téli kiindulási pontja.
- Célpontként tehát csak a Karib-tenger marad, de az több különböző változatban. Bár tulajdonképpen mindegy is lenne, hogy a hajónak mi a végső célpontja, de azért nem lenne rossz Kubába eljutni.
- Az aztán már másodrangú, hogy az indulás után a Földközi tengeren hol köt ki a hajó, a lényeg: Gibraltárnál kihajózni az óceánra, esetleg messziről megpillantani Afrikát, vagy a szoros más pontját. Egy nap Madeirán, vagy valamelyik Kanári szigeten pedig már csak hab a tortán. És aztán 5 nap Atlanti óceán – és ez a gondolat újra és újra megmozgatja a fantáziámat.
A rekonstruált Santa Maria / Szerző: Edward H. Hart / Forrás
Karib-tengeri célpontok
Az egyéb lehetőségek kizárása után és az előre meghatározott anyagi kereteken belül három út maradna erre az évre:
1. November 10-től az MSC Fantasia a kelet-karibi szigetekig (Martinique), Genovából indulva, 15 éjszaka, Marseille, Valencia, Cadiz, Madeira és néhány sziget érintésével) a visszajövő repülőjeggyel, és személyenként 1100 €-ért.
2. November 28-tól az MSC Armonia még a kuba iránti vágyakat is kielégítené: velencei indulással, Málta, Barcelona, Malaga, Madeira, majd több karibi sziget érintésével, egészen Havannáig (meg akár tovább is) lehetne menni, 21 éjszaka, a visszajövő repülővel együtt 1400 € (a szervezett repülőutak valamelyik nagyobb német reptérig értendők).
3. December 10-től a Costa Pacifica Savonából az MSC Fantasiával közel azonos útvonalon halad, de Madeira helyett Tenerifa érintésével szintén Martinique / Guadeloupe végcéllal, repülő nélkül, 14 éjszaka 900 euróért.
Costa Pacifica / Szerző: Messalino / Forrás
A 3. út végcélja azért kedvező, mert a két érintett francia szigetről naponta vannak közvetlen repülőjáratok Párizsba, a hazajutást tehát viszonylag egyszerűen meg lehetne szervezni.
A 2. sz. út (az Armoniával) egy kicsit kilóg a sorból, mert már az első szakasza is hosszabb lenne a tervezettnél, és mivel repülőjeggyel együtt kínálják, Havannára nagyon kevés idő maradna, valamint majdnem karácsonykor érne véget.
Ezekhez a programokhoz igazából nem szerveznék hozzá további célpontokat akkor sem, ha nem karácsony lenne: alapjában véve nem túlságosan kedvelem a meleg éghajlatot, szívesebben mennék hűvösebb területekre, de oda persze nem ilyen árakon lehet eljutni.
Foglalási kísérletek
Egy igazi foglalásnál fontos szempontom lenne, hogy csak egyedül tudnék utazni. És ez, mint már máskor is, speciális helyzetet teremtene. A Dreamlines honlap a foglalás elindítása után hamar lekérdezi a hajótársaságnál az aktuális lehetőségeket: de a művelet az MSC honlapján, amikor az egyszemélyes elhelyezést kellett volna jóváhagynia, egyszerűen félbeszakadt azzal az üzenettel, hogy a kért (belső) kabinfajtánál nincs egyszemélyes elhelyezés. És máshol sem jutottam tovább (a magyar msc-hajoutak.hu pl. az utazó személyek számát mindig 2-re állítja vissza).
A két MSC hajóval tehát nem utazhatnék egyedül, utolsó lehetőségként tehát csak a Costa féle út maradna.
Korábban már megjelent egy poszt az üdülőhajókon történő egyszemélyes elhelyezés lehetőségeiről, és az abban bemutatott példa pontosan erre a hajóra, a Costa Pacificára vonatkozott; tudom tehát, hogy vannak rajta egyszemélyes kabinok (a honlap a 10-ből már csak egy kabint ajánlott fel). A személyenkénti alapár ennek ellenére megváltozik::899 euróról 1169 euróra – nem tudom, miért (tehát a felár 260 euró; az MSC-n ez elvileg 550 euró lett volna). A hazaútról persze magamnak kell gondoskodnom.
A választott útvonalról bővebben
A Kanári szigetektől a Karib-tengerre vezető út klasszikus hajóútvonalnak tekinthető: Kolumbusz második és negyedik útja is a Kanári szigetek érintésével a Kis-Antillák szigeteire vezetett. A vitorláshajókat az átkelésben az északkeleti passzátszél segíti, mely az északi szélesség 30 fokától délre az egyenlítőig uralkodó szélirány (Teneriffa kb. a 28 foknál / Barbados kb. a 13 foknál fekszik). 
Ezeket a körülményeket használta ki egyik gyerekkori olvasmányom ’hőse’ Alain Bombard francia orvos is, aki a hajótöröttek életben-maradási lehetőségeit 1952-ben saját magán próbálta ki egy gumicsónakos atlanti átkelés során. Tapasztalatairól az Önkéntes hajótörött c. könyvében számolt be – lehet, hogy vágyódásom valahol ilyen olvasmányokban gyökerezik? Barbados sziget nevével azonban biztos itt találkoztam először.
Fa Nándor A Szent Jupát 700 napja című könyvében ezt írja róla:
„... Ez a sáv a passzát közepes erejének és melegségének következtében az óceánok legkedveltebb vitorlázó területe. Nem véletlen, hogy a glóbuszt kerülő hajók szinte kivétel nélkül ebben a térségben haladnak nyugati irányba, melyet az angol hajósnyelv „örömút”-ként emleget. Valóban örömút, ha hozzátesszük, hogy a karibi szigetvilágon, Panamán, Polinézián és az indiai szigetvilágon vezet át. Vén tengeri medvék emlegetik kissé megvető hangsúllyal, hogy ebben az övezetben a tenger még a sz@rdarabot is körbehordja gond nélkül..." :-)
****************
Útvonal, hajó és program tehát már lenne, csak a foglaláshoz szükséges ’bátorság’ hiányzik. A keresgéléssel, hozzáolvasással, térképek nézegetésével azonban így is kellemesen eltöltöttem néhány estét.
