Tudom, hogy a ’Kanária’ szó magyarul nem létezik, ez itt most a próbája.
Az alábbi poszt a korábban már bemutatott hajóúthoz jól-rosszul kiválasztott kirándulásainkról szól. Célunk az volt, hogy a rendelkezésre álló néhány óra alatt a lehető legtöbbet tudjuk meg a szigetekről – ami nem mindig sikerült. A korlátozott tartózkodási idő miatt autóbuszos körutakra jelentkeztünk. Ez a beszámoló – az általános jellemzésen túl – tehát teljesen szubjektív, és nem lehetett célja egy átfogó ismertetés, mert az információk nagyban függenek a választott programtól (az általános jellemzéshez a megfelelő Wikipédia szócikket használtam fel). Korlátozta a választási lehetőséget, hogy hosszabb gyalogos, főleg hegyi túrát nem tudtunk felvállalni.
A Google Maps műholdfelvétele: egy tipikus táj 'Kanáriában'
Az Afrika nyugati partjaitól 120-200 km-re fekvő vulkanikus eredetű szigetcsoport Spanyolországhoz tartozik. 7 nagyobb szigetéből hajóutunk során a négy legnagyobbat érintettük. A vulkáni tevékenység emlékei különböző mértékben minden szigeten fellelhetők: van, ahol egy kisebb sziget egyetlen vulkán.
Gran Canaria
A szigeten sivatagi homok, vulkáni sziklák, valamint trópusi erdő egyaránt megtalálható, és amit egy 2000 m magas hegység két különböző időjárási övezetté alakított. A sziget északi része a passzátszelek következtében gyakran erősen felhős, esős, vagy ködös, és mély szakadékok, fenyőerdők és rejtőzködő hegyi falvak tarkítják. A déli része viszont egész évben, mintegy 350 napon át napos, és 20-26 fokos kellemes hőmérséklet jellemzi. Itt hatalmas homokos strandok, a déli peremén pedig Maspalomas dűnéi várják a látogatókat.
A szigeten a behajózás előtt és a kihajózás után eltöltött időről a hajóút általános ismertetésénél már beszámoltam, ITT.
Las Palmas városi strandja, a Playa de Las Canteras.
A sziget déli részen a hegyoldalakat az üdülőfalvak és szállodák uralják, nyáron nem szeretnék erre járni.
Tenerife
A legnagyobb és legváltozatosabb sziget: finom homokos strandok, tagolt partvidék, magas hegyek és termékeny völgyek jellemzik. A legnagyobb strandok a sziget déli részén találhatók, középen helyezkedik el Spanyolország legmagasabb hegycsúcsa, a Pico de Teide. Festői falvai és óvárosai is várják a turistákat.
A Teide - Fotó: Thomas Wolf, www.foto-tw.de, CC BY-SA 3.0 de
A legtöbb ajánlott kirándulás gyalogtúrákkal kombinált, helyenként eukaliptuszerdőn keresztül vezető út volt a Teide Nemzeti parkba, de túrázni nem kívántunk. Mivel nem találtunk megfelelő körutazást, ezért a trópusi növényeket és állatvilágot bemutató Loro Parque programot választottuk. A főváros kikötőjéből jó félóra buszozás után értük el a parkot (Puerto de la Cruzban), ami tulajdonképpen egy trópusi kert akváriumokkal, víz alatti alagúttal és papagájokkal – ott töltöttük az egész délelőttöt. Utána visszamentünk a hajóhoz, majd kicsi pihenés után sétát tettünk a városban – villamos is van!
Ebből a szigetből végül is nem sok mindent láttunk, a főváros óvárosa elég messze van a kikötőtől. Itt is nagyon sok az autó, és sűrűn be van építve minden hegyoldal üdülőkkel, szállodákkal. A sziget déli részén, a hosszú homokos strandok közelében még több üdülőfalu és szálloda lehet.
Fuerteventura
A sziget szürke és barna, és kopár és száraz, eléggé lehangoló látványt nyújtott. Állítólag évente csak 5 nap esik az eső. A szárazság oka, hogy nincs olyan magas hegye, ami megfogná a felhőket. Növényt alig látni, a barna környezetben az aloe vera ültetvények némi változatosságot jelentenek.
Strandja viszont bőven van, az egész sziget szinte egyetlen fürdőparadicsom. És a szörfösök is találnak kedvező hullámokat. Északkeleten itt is dűnék sorakoznak, bár jóval alacsonyabbak a Maspalomasiaknál.
Egy ún. nagy szigetkörúton vettünk részt, ami végül is múzeumi körútnak bizonyult. Megnéztünk egy még működő szélmalmot, már nem sok maradt belőlük. Múzeumi részében megkóstoltuk a speciális kanári kenyérpótló gofiot (megpörkölt gabonamagvakból készült liszt kecsketejjel és kecskesajttal összegyúrva, sóval ízesítve).
Meglátogattunk egy aloe vera farmot és feldolgozót. Voltunk az egykori főváros, Betancuria falu látogatói központjában, ahol a környék szokásait, ételeit, termékeit ismerhettük meg, multimédiás bemutatóval egybekötve. A sziget északi csücske, Corralejo után aztán az észak-keleti part menti dűnécskék között mentünk vissza a hajóhoz.
Ezek a dűnék sem homokból állnak, hanem kagylók és egyéb tengerlakók vázából / héjából keletkezett porból.
A sivár környezet kissé nyomasztóan hatott rám. A száraz folyómedrek, amikre külön is elhívták a figyelmünket, tovább erősítették ezt a hangulatot. Az egyik faluban ilyennek láttuk a folyómedret.
Lanzarote
Ez a legtüzesebb sziget. 300 évvel ezelőtt a sziget egynegyedét pusztította el a 6 éven át folyó láva, ami felületének háromnegyedét borítja. A lávamezőn átvezető utat autóbusszal, vagy akár teveháton is végig lehet járni, gyalog és saját autóval azonban nem. Vannak strandjai, valamint szörfőzőknek is kedvező partszakaszai. 
A kiválasztott egész napos kirándulás Lanzarote legjobb pillanatait ígérte. A buszút előbb a TimanFaya nemzeti park „tüzes hegyeihez” vezetett, ahol fantasztikus körutat tettünk a lávamező belső útjain. A nemzeti parkban elvétve látni zöld növényt, nem is kívánják a megtelepedésüket.
A látogatói központban többféle módon is demonstrálják, hogy az izzó láva most is milyen közel is van a felszínhez: kézbe adott meleg vulkáni hamuval, egy lyukba leeresztett száraz bokorral, ami aztán meggyullad. El nem maradhat a földbe süllyesztett csőbe öntött víz kilövellése gőz formájában.
Bár a busz lassan járja végig a belső utakat, szemmagasságból, azaz oldalról csak egy-egy megszilárdult lávafolyam, vagy néha egy kráter jelent látványosságot.
A látogatói központ étterménél pedig látványosan demonstrálják, hogy mire is jó még a közeli izzó láva: grillezni is lehet fölötte.
Voltunk egy kicsit a déli tengerparton is, messziről láttuk a sólepárlókat, majd továbbutaztunk észak felé, és jártunk egy borospincében is. A szőlőtermesztésben az ültetés módja és a tőkék védelme volt érdekes, La Gería hagyományosan művelt szőlőskertjeiben a tőkéket egyesével, karó nélkül ültetik kis mélyedésekbe, amiket kőből rakott korláttal védenek meg a széltől. A látvány magasból lehet különösen érdekes, a kóstolásra kínált borok viszont felejthetők.
Ezzel kapcsolatban kezdtem el nézegetni a Google Maps műholdképeit a bejárt útvonalról, és ezzel a látvánnyal nem tudok betelni. Ezeken látszik igazán, mit is művelt a vulkáni tevékenység a sziget felszínével – szebbnél szebb, kisebb és nagyobb tökéletesen szabályos vulkáni kráter látható - főleg kinagyítás és elmozgatás után.
Ha pedig a jellegzetes szőlőtermesztési módszer nyomait követjük, akkor még különlegesebb a látvány: a milliónyi mélyedés és kis kőkerítés a tőkék körül erős nagyítással fantasztikus mintázatot képez a föld felszínén. És úgy látszik, hogy a szőlőterület terjeszkedésének a kráterek sem állhatnak útjába: több kráterben is megfigyelhetők a szőlőtőkék körül kialakított kör alakú mélyedések. A fenti térkép nagyításával és mozgatásával lehet eljutni az alábbi képekhez.
A Google Maps műholdképei La Geria környékéről
Aztán továbbutaztunk a Jameos del Agua barlanghoz és a vulkánmúzeumba. A kis lávabarlang az albinó vakrákkal (melyet a teljes létesítmény jelképévé tettek) csak érdekesség, a színházteremről Aggtelek jutott eszembe, a tervezőasztalon megalkotott tó és környezete nekem pedig túlságosan is mesterséges. De persze ez is része a sziget látványosságainak.
Lanzarotén nem lehet úgy végigmenni, hogy az ember ne találkozna a polihisztor művész, César Manrique nevével. Több más mellett tervezett kilátókat, múzeumokat, emlékhelyeket is, mert az ő ötlete volt, hogy a szigetet a világ legszebb helyévé kell tenni. A megvalósításban segítette családja régi barátja, a sziget elnöke. Ennek a tervnek köszönhető, hogy nincsenek magas házak, nincsenek reklámtáblák, és igazi tömegturizmus sem alakulhatott ki. Nélküle a sziget nem úgy nézne ki, mint ma: kezdeményezésére fogadták el ugyanis a szabályt is, hogy a szigeten a házak külső homlokzata csak fehér lehet.
Már szigetbeszámolók arányaiból is látható: Lanzarote lett a kedvencem
Utólag úgy gondolom, hogy a Lanzaroteról alkotott kép nem lehet teljes műholdfelvételek, vagy még inkább emberi mértékű magasságból készített képek nélkül.
