Akár egy mese címe is lehetne: "Egy lápsziget megszökne, de nem hagyják".
A hír majdnem úgy igaz, ahogy a címben írtam: az USA Wisconsin államában a Chippewa tóvidéken egy úszó tőzegláp-sziget évről-évre elmozdul a helyéről, és akadályozza a vízi közlekedést, ezért vissza kell tessékelni a helyére. Az erről szóló rövid hír korábban itthoni oldalakon is megjelent, ez a bejegyzés egy kicsit bővebb változat. A műveletről a Youtube-on találtam egy 5 perces szöveg nélküli videót, az alábbi címfotó is ebből származik, a videót ld. alább.
A német bild.de szintén közölte a videót, amihez ott a következő szöveg tartozott:
"Már hagyomány, hogy a csónaktulajdonosok évente egyszer találkoznak, hogy a szigetet visszatolják a tó közepére. A Chippewa tó, ami kedvelt kiránduló és horgászhely, 1923-ban keletkezett egy mocsár elárasztásával. Egy idő múlva tőzegdarabok emelkedtek a vízfelszínre, amin aztán fű, bokrok, sőt még fák is nőttek, és így egész nagy felületek alakultak ki, mint pl. a főszereplő kb. 16 hektáros lápsziget. A probléma: a szélnek kitett fák vitorlaként működnek, amik aztán az egész szigetet elmozdítják a helyéről. Sajnos mindig ugyanabba az irányba, a tavon áthaladó út hídja irányában, akadályozva az út alatt áthaladó csónakok forgalmát.
Mivel a sziget védett, ezért annak élővilágába semmilyen módon nem szabad beavatkozni, és persze nem szabad azt rögzíteni, vagy szétbontani sem. Emiatt aztán a helyzeten csak a csónakosok évenkénti közös fellépése tud segíteni, a sziget eredeti helyére történő látványos visszatolásával."
A Youtube-on található videót ezen a linken lehet végignézni: https://youtu.be/X2AG6LAOBYo
Úszó szigetek:
Úszó szigetekről már gyerekkoromban is olvastam: Móra Ferenc „Rab ember fiai” c. ifjúsági regényében, melynek cselekménye részben az egykori Ecsedi lápvidéken játszódik, ahol a fentihez hasonló úszó lápsziget is szerepet játszik.
A Wikipedia az „úszóláp” címszó alatt többek között ezt írja:
„Az úszóláp olyan speciális növényi társulás, amely lényegében „felszínen úszó szárazulatként” definiálható. A láp növényzetét nagyrészt nád, sás, gyékény alkotja, mely növényeknek erős, jól sarjadó és rhizómákat növesztő gyökérzete van. Ez a gyökérrendszer az évről évre termelődő és elszáradó növényi részeket megköti és behálózza, egy vízen lebegő, korhadó növénytakarót hozva létre. Ilyen módon a vízben lebegő szerves és ásványi eredetű tápanyagokat előbb növényi anyagokká, majd lebegő, korhadó, lassan érő úszóláp-talajjá, lebegő tőzeggé alakítja a gyökérzet, és hosszú időre kivonja a tápanyag-körforgásból. A lebegő gyepszőnyeg gyökérrendszere nem rögzül a folyó medréhez, így a növényszőnyeg egészen nagy darabja is megváltoztathatja helyét a víz áramlási viszonyainak módosulása miatt. Mivel az úszólápok növényzete képes megkötni a vízben oldott tápanyagot, víztisztító szerepük is jelentős.” Úszóláp Magyarországon ma is előfordul a Velencei-tavon, és a Ráckevei Duna-ágban.
