Sokat ülök a tévé előtt, és főleg így élem meg a vizek-hajók világát, amihez a műholddal vehető német nyelvű csatornák bőséges anyagot, témát, azaz posztötletet szolgáltatnak.
Vasárnap este a Kieli hajózócsatornáról (német neve: Nord-Ostsee-Kanal) láttam egy riportfilmet, mely Németország északi részén a Balti-tengert köti össze az Északi-tengerrel, és amely Kiel fölött indul és Brunsbüttelnél torkollik az Elba folyóba, megtakarítva ezzel a Dánia megkerüléséhez szükséges hajóutat.
A Wikipedia magyar nyelvű cikke jó áttekintést ad a 100 km-es csatornáról, ezért itt most erről nem is szeretnék beszélni. Sokkal inkább az érdekességnek számító úgynevezett hajóüdvözlő állomásról (Schiffsbegrüßungsanlage), amit a csatorna mellett, a rendsburgi magashíd alatti étterem teraszán működtetnek lassan már 20 éve azzal a céllal, hogy a turistáknak egy további látványossággal és információval szolgáljanak. Az állomás a túlsó partról:
Szerző: Xocolatl (talk) 
Szerző: Ellingo
Az állomás tevékenysége: reggel 10-től sötétedésig vannak szolgálatban, és ha az állomás elé egy hajó érkezik, akkor a német zászló felhúzásával és leeresztésével üdvözlik, és az illető hajó nemzeti himnuszát is lejátsszák. A közelben tartózkodó turisták pedig információkat kapnak a hajó adatairól: neve, nemzetisége, gyártás éve, hajózási vállalata, anyakikötője, a hajógyár, hosszúsága, szélessége, merülése – mindezt kartotékokról olvassák be, aztán integetnek. Csak úgy, a szórakoztatás és informálás kedvéért. Az üdvözlés kölcsönös, a hajóról hangjelzéssel jelzik, hogy köszönik szépen a figyelmes gesztust. A csatornán jövő-menő hajók alapinformációit és érkezését hivatalos helyről, a hamburgi hajójelző állomástól kapják.
Az alábbi Youtube videó bemutatja, hogy egy kapitány mit is lát a hajóhídról az üdvözlés során:
Németországban nem ez az egyetlen ilyen állomás: az első és eredeti az Elba torkolatánál már 1952 óta működik. Erről részletes magyar ismertetést találtam egy korábbi cikkben, ITT.
Ezeknek az üdvözlő „kapitányoknak” a tevékenységéhez kell egy csöpp megszállottság, és persze a hajók mániákus szeretete. Sokszor gondolkoztam már rajta, hogy ha ilyen helyen laknék, én is minden szabadidőmet a csatorna mellett tölteném a hajók bámulásával és fényképezésével? Talán igen, de mostani lakóhelyemen nincs esélyem meggyőződni róla.
